Látnivalók
A Túristvándi vízimalom
Túristvándi egyik főnevezetessége a ma már országszerte ismert, sok bel-és külföldi látogatót vonzó vízimalom.Arról a malomról, melyet a Váradi Regestrum említ az 1181-i hartárjárás alkalmából, nem állapítható meg, hogy vízimalom lett volna, csak a molnár nevét, Eleus /Illés/ tudjuk. Lehetett száraz, kerengő malom, de lehetett vízimalom is. Mindenesetre fontos szerepet tölthetett be, hogy a vagyontárgyak közé felvették. A Kende levéltári anyag 1315-ből már vízimalmot említ./6./. Ha már említette, akkor az is való, hogy nem 1315-ben építették, hanem előbb, mert bár faanyag bőven volt a Túr mindkét partján elterülő hatalmas erdőségben, mégis egy vízimalmot egy év alatt felépíteni nem lehetett.
A helyét is csak következtetéssel lehet megállapítani s ez alapon mondhatjuk, hogy ott lehetett, ahol a jelenlegi is van: a fülesdi, kömörői, turistvándi országút találkozási pontjában, 60 méterre az úttól. De erre utal az is, hogy közel volt hozzá az uradalom központja, 4-500 méterre.
Ezután 1344-ben találkozunk ismét a vízimalom megemlítésével. Kölcsi Máté I. Károly királlyal hűtlenségbe esvén, birtokait a király elvonta; Máté fia Dénes s annak öt fia I. Károly, majd I. /Nagy/ Lajos királlyal is folytatta a visszaszerzési pert, mely utoljára is azzal végződött, hogy I. Lajos király 1344 július 4-én, Péter-Pál napja után következő vasárnap, a Nyárád vize mellett kelt okiratában lemondott az ispánság területén levő Kölcsei birtokról s Dénes fiait s annak fiait és leszármazottait megerősíti a monostor kegyuras ágában és birtokaiban. Ezt azzal is kiérdemelték, hogy 1342-43 telén a király oldalán harcoltak a IV. /kun/ László által Máramarosba telepített, de hűtlenségbe esett s az országból kizavart Bogdán vajda ellen. /1./ Ez időtől fogva a vízimalom, mint jól jövedelmező vagyontárgy szerepelt.
Kölcsi Dénes halála után a Kölcsei család osztozkodásakor a vízimalom, az istvándi birtokrésszel együtt, az 5 fiú közül Miklósnak jutott. Valószínű, hogy a jelenlegi helyén, hasonló állapotban.
Istvándi 1418-ig egészen a Kölcsei nemzetségé volt, de a birtok fokozatosan apadt. Az 1481-ben még meglevő birtokaikat véglegesen eladták a Perényieknek, kiknek birtoka még azzal is szaporodott, hogy Erbewezy István királyi személyes istvándii birtokrészét elcserélték dobronyi uradalmukkal.
Kölcsei Dénes 1352-ben született János fiának életében történt, hogy a Kölcsei család, mely Anonimus szerint Ondtól, az Ete atyjától származott, két ágra szakadt, a kölcsei Kölcsei és a kölcsei Kende ágra./9/
A kölcsei Kende ág egyik leszármazottja, Kende Péter 1515-ben Istvándira birtokrész királyi adománylevelet kapott./6/
A kölcsei Kölcsei család birtoka 1481-ben véglegesen megszűnt, /6/ a kölcsei Kende családé állandóan növekedett. A 2.902 kat. Hold istvándi határ 75%-a volt birtokukban. Utolsó tulajdonosa: Dr. kölcsei Kende György volt 1945 ig. vízimalomról 1846-ban magam olvastam egy magam által találta, 1752-ből származó levelet, melyet Sárközujlakról küldött a család egyik tagja az Istvándiban élő atyjafiának, megköszönvén benne a vízimalomban őrölt "lánglisztet". Ez azt igazolja, hogy a malom nem 1752-ből származik, mert ilyen méretű és kivitelű vízimalmot egy év alatt megépíteni nem lehet. Keletkezése ezért előbbre teendő. A vízimalom ma is megvan. Átélte az évszázadok viharait, változásait. Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma. A három, a vízilapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi része cölöpökön. 1904-ig két kővel, úgynevezett "parasztlisztet" készítettek, egy kővel pedig daráltak. 1904-ben a hátsó keréktengelyre 22-es hengerszéket cseréltek, szereltek fel.1921-ben pedig az első keréktengelyre 20/60-as sima hengert, de ezt is hamarosan 22-es hengerszékre cserélték fel. Dinamót is szereltek fel, a malom és a molnárház világítására, ami 1942-ben még működött. Mellette volt a cölöpökre épített, deszka falu malomműhely, melyben az elkopott alkatrészeket készítették s vágták az elkopott őrlő s daráló köveket. Ettől pár méterrel lefelé a bárói család részére lécekből készített, lerögzített fürdőház. A falu felőli részén pedig a Fluder kapu, az árvizek és nagy vízállás levezetésére.
Ma már csak a malom áll. A legsúlyosabb kárt a második világháború után szenvedte el. Használható vasait leszedegették s már már összedőlés fenyegette. 1958-59-ben, a Túristvándi református templom állagmegóvási ügye intézésekor tizenegy esetben személyesen hívtam fel rá az Országos Műemlék Felügyelőség figyelmét, fényképekkel igazolva állapotát s kiváló értékét. 1969 nyarán is végül Császár László O.M.F. mérnöke kérésemre velem együtt tekintette meg. 1963 és 1977-ben felújították működőképes állapotra. Tetőzetét paláról, az 1890. év előtti zsindely tetőzetre állították vissza.
A Kende féle vízimalmon kívül volt még egy másik is, az úgynevezett belső, vagy szigeti malom, mely a XVIII. században készült, bár a szájhagyomány régebbinek tartotta, mint a bárói malmot. Ez a fehérgyarmati lakos Rátz család, Margit nevű leánya, férjezett magyarádi Boross Lajosné tulajdona volt. Ennem a Rátz családnak az őse, Rátz Miklós 1544-ben kapott királyi adománya levéllel részt vett Istvándi határában. Ez a malom is három kővel működött s az 1910-es évek vége felé bontották le. Ebben közrejátszott a nagyobb tekintéllyel bíró Kende Zsigmond báró, felsőházi tag is.
1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, őrlésre alkalmas ma is.
Az épületben a vízimalom történetét, működését elmesélő kiállítás is megtekinthető.
Információ a vízimalom látogatóinak
Belépőjegy árak:
200.- Ft/fő
A vízimalom gondnoka:
Pogány Károly
4944 Túristvándi Zrínyi u. 29. sz.
Telefon: 06-70/379-5034
Móricz Zsigmond- Emléktábla
A templom melletti, volt református iskola és tanítói lakás közvetlen szomszéd telkén van a kovácsház. Közismert dolog, hogy a nagy magyar író, Móricz Zsigmond ebben a kovácsházban töltötte gyermekkora egy pár évét. Apja vagyoni bukása után került ide anyai nagybátyjához, aki Kende Zsigmond uradalmi kovácsa volt. Itt Istvándiban Jakó Sándor lelkipásztorsága és Farkas Antal tanítósága ideje alatt járta ki az elemi iskola I. és II. osztályát. Ennek adatait őrzi a református egyház levéltárában lévő beíratási napló 1885-86, 1886-87 iskolai évekből. De őrzi emlékét egy márványtábla is, a kovácsház falán, rajta az ismert "móriczi" fogalmazás: "Istvándi volt az én jellemformáló kohóm."
Kevesen tudják, hogy a kovácsház sarok részén volt a kovácsműhely. Az ma Római katolikus imaház, tetején fedett harangállvány, kis haranggal. Ez a kis harang a Kende Báró gazdasági udvarán, a ma már lebontott nagy szekérszín tetőzetére volt szerelve s azzal jelezték az ébresztőt, a kéli időt s munkakezdést a cselédség részére. A szekérszint 1946-ban bontották le magán lakások s egyebek építkezésére. Az első, aki megkezdte a legmódosabb gazda Treszka Gusztáv volt, aki a maga 40 holdas birtokához, még ugyanannyit szerzett a bárói birtokból. Nagyapja az 1848-49-es szabadságharc idején az akkori Kende istvándi földbirtokos legénye volt s a Kendétől kapott annyi földet, amennyit akart. A szekérszín helyén ma Károly István házastelke van.
Református Templom
Cím: 4944 Túristvándi, Móricz Zsigmond u. 10.
Parókia: Móricz Zsigmond u. 14.
Lelkipásztor: Kósáné Veres Erika
Istentisztelet: Minden héten Vasárnap 10:00
A szatmári Tiszaháton, a Túr torkolatához közel fekvő települést a középkorban Istvándinak nevezték. A Kölcsei család egy 1345-ös osztályoslevelében a faluban lévő kúriájukat és annak kápolnáját - capellam curialem - említik. Erről Pesty Frigyes 1864-ben úgy tudta, hogy Szent Egyed tiszteletére volt szentelve, viszont az 1345-ös oklevél későbbi részében szó esik az Ered folyó egy malmáról is, melyet a Szent Kereszt egyház - Ecclesiae Sanctae Crucis - birtokol. A templom mai, a falusi viszonyokat tekintve inkább a nagyobbak közé sorolható épülete jórészt a középkorból származik. Alapozása törtkőből készült, felmenő falai téglából vannak rakva. Téglalap alaprajzú hajójához szabálytalan nyolcszög öt oldalával, feltűnően laposan záródó szentély kapcsolódik keletről, melynek déli fala nagyjából a hajó déli falának vonalában épült fel, északi fala pedig egy falvastagsággal délebbre húzódik a hajó északi falánál. A szentély északi oldalán egykor négyszög alaprajzú sekrestye állt, melynek kiterjedését az 1991-es feltárás meghatározta. A sekrestye nyugati fala a hajó északkeleti sarkához, a keleti pedig a szentély északi falának keleti részéhez csatlakozott. Az északi szentélyfal külsején előkerült a sekrestye dongaboltozatának válla, fedélszékének gerendafészkei, egy kisméretű, négyzetes falifülke és a sekrestyét a szentéllyel összekötő ajtó nyílása is. A hajó nyugati végén egy 1863-1868 között épített, észak és dél felé a hajó szélességében mellékterekkel is bővített torony áll, amelynek középkori előzményére nincs adatunk. A hajót és a szentélyt azonosan kialakított, kétosztatú támpillérek erősítik. Átlós elhelyezkedésű pillérek támasztják a hajó egykori nyugati sarkait, a délkeleti sarkon pedig a déli falra merőleges támpillér áll. A szentélynek a négy záradéksarkát támasztják pillérek. A támoknak megmaradt a kőből faragott fedlapjuk és rézsűbe metszett homorlatos profillal kialakított vízvetőik is. Az épület középkori részén egységes, kőből faragott, egyszerű rézsűs profilú lábazati párkány fut körbe, amely csak az egykori sekrestye helyén szakad meg. Koronázópárkánya jelenleg nincs a templomnak, de 1991-ben még ismertek voltak az épületből származó szórványkövek, melyek tartozhattak az egykori főpárkányhoz is. A 19. századi torony nyugati oldalán elhelyezkedő kaput a torony építésekor rakták át a középkori hajó nyugati falából. A csúcsíves záródású kapu bélletének profilja gazdag kialakítású: a nyílás felé rézsűbe metszett félhomorlatból, körtetagból, ezt kísérő vékony pálcatagból, újabb félhomorlatból, rézsűs lemezzel kísért félpálcatagból, kisméretű félhomorlatból, végül vékony, rézsűs lemeztagból áll. A béllettagok a homlokoldalán háromszor megtörő síkú, tetején rézsűs felülettel záródó lábazati tömbből indulnak felfelé.